!..Egy lány átlagos élete..!

Klaudiának.:  
.. hagyom, hogy ez a múlté legyen.
 ha fáj is eleresztem. hagyom, 
hogy az emlék megmaradjon.
 S én közben továbbjátszom. 
Ha hagynám is, hogy elfújja a szél.
 tudd meg, az összes ember egymásért él .. ♥
                                                                                              
_______________________________________________
                                                                                              

Túl sokat ígért, folyton csak bántott, 
Hát lehet így szeretni egy igaz barátot? 
Kitölt ez az érzés, sőt elgondolkodtat, 
Hogy miért születnek érzések, ha csak fájdalmat okoznak! 
Elég volt, ennyi!!! Tovább nem panaszkodom, 
Mélységes szomorúsággal, de a harcot feladom!!! 

________________________________________________

Hittem benned, hogy megváltozhatsz, 
De tudtam, hogy már nemfogsz.
Mégis kiáltam melletted, mig birtam, 
Aztán hátat forditottam.
Közben néha-néha visszatekintettem, 
De egyszersem gondoltam, hogy visszalépek.
Remélem majd tullépek rajtad, 
És az emlékeket elviszed magaddal.!

________________________________________________


Én féltékeny??
Sose mondtam ilyet, és sose gondoltam, 
Mert az igaz barátnők egyenlők, 
Ebből is látszik, hogy nekem te nem az vagy.
Attól, hogy másokat is szeretsz, 
Tőlem nem kéne elvenned a szeretetedből.
Már olyanok voltunk mint a testvérek, 
De mindketten sokat hibáztunk.
A hibáink sokszor a jővőbe tekint, 
És sokszor megbánjuk, amiket elkövettünk.
De szerencsére itt nem nekem kell bocsánatot kérni, 
Mégha te aztis hitted, 
Most egyedül csak te hibáztál, 
És meg is lett a következménye.
Mostmár két külön személy vagyunk, két külön élettel, 
És remélem egyszer majd bánni fogod, amiket tettél ellenem.
Mosthát bucsut intek, felejtsük el egymást, 
De egyszer majd jusson eszedbe, 
Hogy ki szeretett téged ennyire, és ki nemfog soha.


________________________________________________


Lehet, hogy még egyszer visszasirom ezt az egy évet, 
De ez most igy jobb nekem, 
Ezért bocsánatot nem kérek.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyet mondok, 
De mostmár látom, hogycsak "barátság" volt.
Kihasználtál, megbántottál, 
Aztán mindig tovább játszottál.
Ha neked csak ennyit ért, és nem törödsz vele, 
Akkor tőlem se várj el többet, 
Inkább csak tovább lépek.
Azthittem, hogy még 100 év mulva is jó barátnők leszünk, 
De már tudom, 
Hogy ez mind csak álom volt.
Hazug maszkot festettél magad köré, 
És a festéket lemosni már nehezen fogod tudni. 
De tudd, hogy ameddig barátnők voltunk, 
Én mindig melletted áltam, 
Mint még soha senki.

________________________________________________

Ha azthitted, hogy én majd bocsánatot kérek, 
Vagy vicceltem, és majd futok utánad, mint egy pulikutya, 
Akkor nagyon nagyot tévedtél.
Az emberek, és a vélemények változnak.
Megváltoztam te is, és én is, 
És az idő sorsdöntő volt.
Idővel sebeket ejtettél, 
És elis feledtél.
De ha neked ez igyjó, 
Akkor nekem is, 
Csak nehogy azthidd, hogy én egyszeris megbánom, 
Hogy csak előre néztem, 
És hátra nem tekintettem.
Márcsak ennyi maradt emlékül, hogy két lány, 
Kik egyszer szerették nagyon egymást, 
Mindet megbeszéltek egymással, 
Mindent tudtak egymásrol.
De ennek vége, 
És felejteni kell.
De ha egyszer érezni fogod, hogy nem áll melletted senki, 
Akkor gondolj arra, 
Hogy én egyszer mindig melletted áltam.


                                                                                           
                                                                                              
_______________________________________________
                                                                                              
Lehet, hogy még egyszer visszasirom ezt az egy évet, 
De ez most igy jobb nekem, 
Ezért bocsánatot nem kérek.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyet mondok, 
De mostmár látom, hogycsak "barátság" volt.
Kihasználtál, megbántottál, 
Aztán mindig tovább játszottál.
Ha neked csak ennyit ért, és nem törödsz vele, 
Akkor tőlem se várj el többet, 
Inkább csak tovább lépek.
Azthittem, hogy még 100 év mulva is jó barátnők leszünk, 
De már tudom, 
Hogy ez mind csak álom volt.
Hazug maszkot festettél magad köré, 
És a festéket lemosni már nehezen fogod tudni. 
De tudd, hogy ameddig barátnők voltunk, 
Én mindig melletted áltam, 
Mint még soha senki.

                                                                                              
_______________________________________________
                                                                                              
 ..Túl sokat ígért, folyton csak bántott, 
Hát lehet így szeretni egy igaz barátot? 
Kitölt ez az érzés, sőt elgondolkodtat, 
Hogy miért születnek érzések, ha csak fájdalmat okoznak! 
Elég volt, ennyi!!! Tovább nem panaszkodom, 
Mélységes szomorúsággal, de a harcot feladom!!! 
                                                                                                
________________________________________________
                                                                                                
   Hittem benned, hogy megváltozhatsz, 
De tudtam, hogy már nemfogsz.
Mégis kiáltam melletted, mig birtam, 
Aztán hátat forditottam.
Közben néha-néha visszatekintettem, 
De egyszersem gondoltam, hogy visszalépek.
Remélem majd tullépek rajtad, 
És az emlékeket elviszed magaddal.!

                                                                                             
                                                                                                
________________________________________________
                                                                                                
                                                                                                
Én féltékeny??
Sose mondtam ilyet, és sose gondoltam, 
Mert az igaz barátnők egyenlők, 
Ebből is látszik, hogy nekem te nem az vagy.
Attól, hogy másokat is szeretsz, 
Tőlem nem kéne elvenned a szeretetedből.
Már olyanok voltunk mint a testvérek, 
De mindketten sokat hibáztunk.
A hibáink sokszor a jővőbe tekint, 
És sokszor megbánjuk, amiket elkövettünk.
De szerencsére itt nem nekem kell bocsánatot kérni, 
Mégha te aztis hitted, 
Most egyedül csak te hibáztál, 
És meg is lett a következménye.
Mostmár két külön személy vagyunk, két külön élettel, 
És remélem egyszer majd bánni fogod, amiket tettél ellenem.
Mosthát bucsut intek, felejtsük el egymást, 
De egyszer majd jusson eszedbe, 
Hogy ki szeretett téged ennyire, és ki nemfog soha.



                                                                                              
_______________________________________________
                                                                                              
                                                                                              
 

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat